°C

A karácsonyfa története

A karácsonyfa története

A mai ember számára úgy tűnik, mintha a karácsonyfa mindig is létezett volna. A fenyőfadíszítés szokása azonban a télnek e bizonyos szakában korántsem olyan régi keletű: 1850 táján került át Németországból más nyugat-európai országokba. Először vasárnapi iskolákban, majd röviddel 1900 előtt szabad gondolkodású protestáns családok házaiban bukkant fel. Ortodox protestáns, illetve római katolikus körökben a feldíszített fát - mint pogány és világi dolgot – elvetették, s ebben csak a második világháború után történt változás. 

Ma már úgy tűnik, mintha karácsonyfa örök időktől fogva létezne. A fenyőfadíszítés szokása azonban korántsem olyan régi keletű. Először a 16. században Németországban tűnt fel a lámpákkal és díszekkel felékesített
tűlevelű, és csak 1850 körül terjedt át más nyugat-európai országokba. Hollandiában például először vasárnapi iskolákban, majd röviddel 1900 előtt szabad gondolkodású protestáns családok házaiban bukkant fel. Ortodox protestáns és
római katolikus körökben a feldíszített fát pogány és világi dolognak tartották, s ebben csak a második világháború után történt változás.

A régi szokások

Ma a karácsonyfát lámpákkal, gömbökkel, édességekkel és ajándékdobozkákkal aggatjuk tele, bizonyos ősi szokások emlékeként. A hivatalos kereszténység felvétele előtti időben szokás volt az úgynevezett szent fák előtt fényeket gyújtani. Kr. u. 452-ben azonban ezt a római katolikus egyház betiltotta. 
Nagy Károly császár 800 körül a törvényeket és rendelkezéseket tartalmazó ’Capitularia’ című művében hasonló módon betiltotta a fák és a kutak kivilágítását is. Érthető a tiltás, ha tudjuk, hogy az ’Yggdrassil’ (kőris) világfát, amelyen egy északi 
legenda szerint Wotan függött, egy szent kút mellett elhelyezkedő örökzöld faként írják le. A kereszténység előtti néphitet módszeresen igyekeztek kiirtani.

A karácsonyfa

A fa melletti fénygyújtástól a fán lévő fényekig csak egy kis lépés. A pogány szent helyeken a most karácsonynak nevezett időszakban egy műfát állítottak fel (egy póznát mellékágakkal), melyeken fényeket gyújtottak. 
A svédek ekkor még háromágú gyertyatartót használtak, és csak akkor kerültek a fények az élő fára, amikor tömegesen kezdték gyártani a gyertyákat. Ezt egy 13. századi frank szövegből tudhatjuk meg, amelyben egy égő gyertyákkal teli zöld fáról tesznek említést. 
Ezután egy ideig csend honolt a karácsonyfa körül. Csak 1600 körül bukkan fel újra Elzászban, ahol a fát karácsonykor a házakban égő gyertyákkal, színes, kivágott
papírfigurákkal, almákkal, süteményekkel, aranyfüsttel és cukorral díszítették fel.

Mindenszentek és halottak napja

Egy másik feldíszített fa az volt, amelyet a korai középkorban mindszentkor és halottak napján (november 1-én és 2-án) a templomok bejáratánál állítottak fel. Ezt gömbökkel díszítették, melyek az elhunytak lelkeit szimbolizálták. Nagyon valószínű, hogy a gömbdíszek használatának szokása innen került át a karácsonyfára, így az az évszázadok során az életfa, a fényfa és a túlvilágfa egyfajta kombinációjává vált.